The Dresden Files - Pusztító vihar - általános fordítói problémák

Igeeeen! Kijött végre magyarul az első kötet sok-sok év várakozás után. :örömtánc:

Bővebben a könyvről a kiadó oldalán: http://wizard-books.hu/hu/

Később egy másik cikkben külön áradozok a könyvsorozatról, de most kicsit szeretnék kritikával élni a fordítás felé.

Mindezt úgy, hogy közel sem vagyok egy magyar nyelv prof.

Brandon Sanderson: Warbreaker

Mondom én, hogy Brandon Sanderson egy isten!
Mi szükséges a mágiához ebben az új világában? Először is breath (teljes nevén BioChromatic Breath, továbbiakban lehelet). Ebből mindenki eggyel születik, csak önként adható át egy másik személynek, és csak egyben az összes, amit az illető birtokol.
Aki elér egy bizonyos számú leheletet, az immunis lesz a betegségekre, lassabban öregszik, érzékeli maga körül a többi embert... Fix számú lehelet után meghatározott képességeket nyer a varázsló, az így elért szinteket hívják Heighteningsnek. A legmagasabb ismert Heightening 50,000 leheletnél van. :)
A birtokolt leheletek száma persze külső szemlélő számára is látványos hatást eredményez. Az varázsló aurájában teltebbek lesznek a színek, így mindenki tudja első ránézésre, hogy kivel van dolga.
Szükséges a parancsszó (command) ismerete, ami áll annak érthető kimondásából a varázsló anyanyelvén, és a folyamat lehető legtökéletesebb vizualizálásából.
Mit lehet ezzel kezdeni? Mint ezen varázslók neve is utal rá (Awakeners), animálni tudnak élettelen dolgokat.

PARK Jin-Hwan: The Breaker

Ez lesz az első manga (valójában manhwa ugyanis a mű koreai) ismertetőm az oldalon, de valószínűleg nem az utolsó.
Miért is ezzel kezdem? Azt hiszem azokkal, akik már olvasták ezt a sorozatot teljes egyetértésben kijelenthetem, hogy ez egy több szempontból is egyedi mű.
Már sok-sok éve olvasok mangákat és nézek animéket (jóval a magyarországi Dragon Ballos és Sailor Moonos láz előtt kezdtem) és bár ennek a mangának jól behatárolható stílusa van, képes volt szakítani annak sztereotípiáival, és valami egészen egyedit alkotott.
Alapvetően adott egy erős harcművészes shōnen a szokásos settinggel. Lúzer gyenge főhős, valaki aki a mestere lesz, és sok komplikáció.
Aztán az ember elkezdi észrevenni az eltéréseket. Talán a főhősünk eredetileg sem olyan lúzer? Talán a mestere sem tökéletes?

Kim Harrison: The Hollows series

Urban fantasy. Olvastam néhányat a múltban. Nagyon tetszik ez a stílus, de sajnos magyarul igen kevés elérhető, ami nem csúszik át más kategóriába, (szerelmi életnek álcázott jó kis szaftos pornóba például XD) így elég limitált információim voltak a műfajról. Elkezdtem olvasni a Dresden Files könyvsorozatot (ami egyszerűen mérföldekkel jobb mint, a TV-sorozat) és elkezdtem beszélgetni egy ismerőssel, aki mint kiderült elég sok ilyen könyvön keresztülrágta már magát. Ő ajánlotta ezt a sorozatot. Első nekifutásra közel voltam ahhoz, hogy abba is hagyjam az első kötet után, mert egyszerűen nem volt azon a színvonalon amit a Dresden Files nyújtott. Ezután jött az, hogy a kezembe nyomták az angol könyveket (magyarul olvastam az elsőt mert kiadta a Beholder Kft. Boszorkányfutam néven) és jött a sokk.

Brandon Sanderson: Mistborn

Nos, hol is kezdjem.
Alapvetően olyanom, hogy kedvenc író az elmúlt 18 évben, amiben fantasyt olvastam nem létezett. Illetve csak sci-fiben volt Frank Herbert. (Aki nem ismerné a Dűne sorozatát az sürgősen pótolja be!)
De fantasy-ben? Ott voltak kedvenc könyveim. David Gemmelltől a Waylander (Árnyjáró) és az azt követő két regénye, vagy Michael Moorcocktól a The War Hound and the World's Pain (Harcikutya) vagy Glen Cooktól a The Black Company (Fekete sereg). Sorolhatnék még könyveket amik zseniálisak voltak a maguk nemében, vagy valamiért nagyon maradandóak voltak a számomra, de egyik sem nyújtotta azt, amit ez a sorozat. Most már a többi könyvét olvasva kijelenthetem, hogy az író több regényen és több világon át képes produkálni ezt a pluszt.